A déli Andokon csak három helyen lehet átkelni Huila és Putumayo tartományból, ezek közül a legkalandosabb a Mocoát Pastóval összekötő út. Ezen verekedjük át magunkat a Laguna de la Cochához, Kolumbia Velencéjéhez, amit olasz nagytestvéréhez hasonlóan gyakran elönt a víz. Pastóban épp csak sétálunk egyet, de a La Cruz mögötti Rio Mayo-kanyonban már komoly gyalogtúrát teszünk. A Nariñóban tett kiruccanásunkat a San Pablo határában álló Nuestra Señora de la Playa templománál fejezzük be.
Nariñót a turisták csak akkor érintik, ha Kolumbiából Ecuador felé utaznak tovább. A többség meg sem áll ebben a megyében, pedig az egyik legszebb az egész országban. A csapattal először a Cocha-lagúnát ejtjük útba, majd Túquerresből próbálunk felmászni az Azufral-vulkánra, amire sajnos nem jutunk fel, mert a krumplitermesztők háborút vívnak a nemzeti parkkal. Cserébe tengerimalacot, valamint llapingachót eszünk és élvezzük a Kolumbia más részeitől teljesen eltérő Nariñót.
Amíg arra várunk, hogy megszáradjanak a ruháink, felfedezzük Pastót, ami nem igazán nyűgöz le minket. Nem úgy a Laguna de la Cocha, aminek nem csak legendája, de a környéke is mesés. Egy csepp Skandinávia kolumbiai módra.
